Archív tartalom!
A Somogyi-könyvtár honlapja: http://www.sk-szeged.hu
 
Somogyi-könyvtár Virtuális kiállítóterem A hónap könyve Bessenyei György: Ágis tragédiája 2017 június 28. (szerda) 
Akadálymentes változat 
Bessenyei György: Ágis tragédiája
2011. február

Képzeljük csak el, ha ma megjelenne egy Ágis és azt javasolná a parlamentben és azon kívül, hogy vessék el az összes tartozást, mert igazságtalan hogy többször annyit követelnek az adósokon, mint amennyit felvettek, s ezzel az igazságtalansággal az egész közösséget sodorják bajba, az egész hazát. Vajon támogatnák-e Ágis kezdeményezését? Vajon nem követné hangos háborgás a bankok, a hitelezők, sőt a pártok részéről is e felvetést? Nem fenyegetnének-e gazdasági válsággal, a pénzpiac összeomlásával?

Bessenyei György: Ágis tragédiájaAzt mondaná ugyanis Ágis, hogy felejtsétek el a nagy hasznot, amit mások verejtékes devizahiteléből reméltek, felejtsétek el mások adósságát, vagyis "égessük el az adósleveleket". A szegények, a mindennapok nyomorával küzdők, lakásukat egy-egy hitel végett elvesztők, az uzsorában megnyomorodottak, a részleteket fizetni képtelenek, ahogy ma mondják az "adósság-csapdába került tömegek" bizonyosan támogatnák Ágist. Még az is lehet, hogy vállukon vinnék végig a városok terein. De a többiek? Éppen ezért ijesztően aktuális Ágis tragédiája Bessenyei Györgytől, melyet 1772-ben adott ki.

Aktualitása ellenére örökké nagy csönd ül fölötte még mindig, jóllehet régi, mintha másféle magyarsággal íródott volna, pedig ebből indít Kazinczy majd. Mondják, hogy ez a felvilágosodás kezdete Magyarországon, kár hogy Bécsben kezdődött ez is, mint ahogy Ady szimbolizmusának is Párizs a bölcsője, vagy Weöres Sándor univerzalizmusának a Távol-Kelet. Alig is van hazai talajból fakadó újításunk, s amit nagy szellemeink beoltani igyekeztek ide, mindig különös virágokat, egyedi színeket hoztak. Nem lenne szégyen önmagában, hogy mi mindig másból is merítettünk, hogy a magyar szellemben lángolva forr Kelet és Nyugat egybe, néha bizony torz alakot is öltve.

Szégyen az, hogy Ágis, avagy Bessenyei György igen egyedül állnak valaminek a kezdetén, ami mint afféle vándorforrás, csak ritka alkalmakkor törhetett a felszínre. Kevés aktuálisabb tragédia van a magyar irodalomban, mint éppen az Ágis. "Az Ágis tragédiája a szerző számára valószínűleg nem volt olyan csendes mű, mint amilyen csend a művet azóta borítja." – írja Hamvas Béla, Bessenyei György máig nehezen emészthető korpuszának első és kiemelkedő darabjáról, majd így folytatja "A fiatal és szép testőr a kábító dísz, a könnyed kicsapongás közepette a bécsi udvarban, amelyben élt, olyan tragédiát írt, amellyel sarkából kifordította önmagát. Bessenyei György, a testőrifjú válogathatott volna korának divatos francia és német drámái között, melyiket fordítsa le, s mondja némi módosítással a magáénak. Miért éppen az Ágis?" – és erre a kérdésre válaszoltunk fentebb. Honnan jött Bessenyeinek Ágis? Kedves könyvtárosa ajánlott neki kortárs francia irodalmat, így jutott el Guérin de Bouscal: La Mort D’Agis könyvéhez. Hogy aztán olvasta-e ennek eredeti előképét, Plutarkhosz Párhuzamos életrajzainak 37-részét, azt aligha hihetjük.

Egyébként, ha valaki Bessenyei olvasására adja a fejét, akkor nem árt, ha ellenszegül a recepciónak, az irodalomtörténészeknek, a linearitást tanító téves hagyománynak, s ott kezdi olvasni, ahová mások el se nagyon jutnak. Tíz évvel az Ágis-hübrisz felébresztése után Bessenyei György visszavonul vidéki magányába a bécsi udvarból, és megelőlegezi azt a szellemi tartást és magányt, amit aztán a XX. században csak – a Bessenyeiről később meglepően elismerően nyilatkozó – Hamvas Béla lesz képes tudatosítani Tiszapalkonyán. A bécsi udvar házi őrizete talán még komikus is lehetett, hiszen hova is szökhetett volna, milyen lázadást szíthatott volna a bihari Pusztakovácsiból? Az ekkor írott műveivel érdemes kezdeni olvasását, nem is annyira a Tariménessel, mely az első magyar sci-fi, hanem sokkal inkább a Bihari remetével. Ha eztán verseit vesszük elő, legszerencsésebb Az embernek próbájából (1772) a "Lélekrül" cíművel kezdeni, hogy mintegy felvértezzük magunk a nagy szellemmel való párbeszédre. Mert Bessenyei György az egyik legnagyobb magyar szellem volt, aki a szépség és tudás eszményét állította az élet középpontjába, nem a hasznot és a sikert. Éppen ezért oly magányos, rokontalan, s nem is lesz egyhamar divatos szerző. Végül, ahogy Szerb Antal írta: "És azután meghalt, és amikor az írók halála hírét megkapták, bizonyára csodálkoztak, hogy egészen addig életben volt."

Takó Edit és Weiner Sennyey Tibor

 

Gyorskeresés

Részletes keresés

Online hosszabbítás

Olvasójegy vonalkódja
Jelszó
Segítség

Hírlevél




A hónap könyve

Banner