Archív tartalom!
A Somogyi-könyvtár honlapja: http://www.sk-szeged.hu
 
Somogyi-könyvtár 2017 június 22. (csütörtök) 
Akadálymentes változat 
Kedvenc könyvem – Szilágyi Annamária

Ingmar Bergman: Laterna magica

„Mindig is szerettem az életrajzi témájú, a főszereplő sorsát végigkísérő cselekményű könyveket. Gyerekként nagyon mélyen hatott rám Dickens Copperfield Dávid című regénye – talán innen ered a kitartó érdeklődés” – mondta Szilágyi Annamária, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, aki éppen egy szinkronfölvételről érkezve beszélt egyik legemlékezetesebb irodalmi élményéről. Megjegyezve persze, hogy nehéz egyetlen „kedvenc könyvet” választani, hiszen az ember életének egyes korszakaiban más-más érzés- és gondolatvilágot tükröző olvasmányok válnak fontossá. Majd így folytatta:

„Emlékezetes módon került hozzám Ingmar Bergman Laterna magica című könyve: Még gimnazista koromban, jutalomként kaptam, amikor megnyertem egy vers- és prózamondó versenyt. Akkoriban persze egészen más dolgok foglalkoztattak, éltem a kamaszok bohém életét, nem is hallottam még Bergmanról, ezért félretettem a könyvet. Néhány év múlva viszont, amikor már Budapesten, a mai Harleqiun Gyermekszínházban játszottam, s lubickoltam a sokféle művészeti ág fölfedezésének örömében, egyszer csak valahonnan előbukkant Bergman neve. Nekem pedig eszembe jutott, hogy van tőle egy könyvem…

Nekifogtam hát az olvasásnak – és nem tudtam letenni a regényt. Ez, bár sokat olvasok, egyik könyvet a másik után, néha párhuzamosan többet is, ritkán fordul elő. De akkor, huszonegy évesen, önmagam keresésének, fölfedezésének idején, Bergman megkapóan, néhol kíméletlenül őszinte vallomása teljesen magával ragadott.

Közeli rokonságot éreztem önmagam és a szerző belső világa között. Ezt a ráismerést legjobban az a történet világítja meg, amelyben Bergman elmeséli a karácsonyra kapott „varázsdoboz” történetét. A gyermek Ingmar alig várta az ajándékbontás pillanatát – akkor azonban kiderült, hogy a régóta áhított laterna magicát, a diavetítő ősét nem ő kapta, hanem a bátyja… Mindent elkövetett, hogy elcserélje az ajándékokat, s végül sikerült rávennie testvérét, hogy ólomkatonák ellenében adja át a „bűvös lámpást” (a „laterna magica” jelentése). S akkor, a ruhásszekrény sötétjébe irányítva a fénycsóvát, végre belefeledkezhetett a vetített képek káprázatába, amely aztán élete végéig rabul ejtette a világhírűvé lett rendezőt.

Mindez azért fogott meg annyira, mert én is hasonló módon csodálkoztam rá a színház varázslatára. Egy Szabolcs megyei faluban, Porcsalmán nőttem föl, ahonnan nem volt könnyű bejutni Nyíregyházára. Bár szüleimnek volt színházbérletük, akkoriban még nemigen rendeztek ifjúsági előadásokat. Ezért csak tizenhat éves koromtól jártam rendszeresen színházba, amelynek légköre, a színészek, jelmezek és díszlet látványa, s a színpadi előadások révén estéről-estére megvalósuló „csoda” teljesen lenyűgözött. A Bergmanéhoz hasonló felfedezés gyönyörűsége meghatározta egész eddigi életemet – ezért ajánlom elolvasásra, sok-sok kedves könyvem közül, éppen az ő regényét.”

Nyilas Péter

Olvasta már? - könyvajánlók

 

Gyorskeresés

Részletes keresés

Online hosszabbítás

Olvasójegy vonalkódja
Jelszó
Segítség

Hírlevél




A hónap könyve

Banner